Az élet, mint olyan furcsa játékot űz velünk… Néha úgy érzed magad, mint egy hintában ami gyakran átfordul a tengelye körül. Olyankor az egész gyomrod felfordul, kiadod magadból majd minden, megy tovább. Ez az effekt jellemző ám az emberi kapcsolatokra is. Egy darabig minden jól megy – hintázol szépen – majd valami elromlik. Ha ennek hangot adsz, akkor nagy veszekedés – amiben kiadhatsz magadból mindent – aztán elgondolkodhatsz azon, hogy tudod e folytatni – ha nem akkor kiszállsz a hintából. Ezen alapszik minden. Egy rohadt hinta az életünk, és ha te ezen változtatni akarnál, jön egy autó és elcsap, vagy megsüt a 220. Hiszen te csak egy kis porszem vagy a sivatagban és egy kis porszem nem szólhat bele a nagyok dolgába. Utána már lehet szabadkozni, hogy persze te nem úgy gondoltad, te csak segíteni akartál... Hiába! Már halott vagy. Lehet, hogy csak egy élőhalott de szart sem élsz vele ha csak félig élsz. A baj az, hogy az ilyen félig élő egyénekből egyre több van manapság. Ezek jól egymásra találnak, de mi van veled? Veled, akinek már elege van a sok azonos emberből… keresed azt akinek vannak új témái aki olyanról beszél neked ami egy csöppet sem fáraszt. Ám amikor megtalálod rájössz, hogy már te is azok közé az emberek közé tartozol akikből sok van. És ekkor dőlik el minden. Két lehetőség közül választ az agyad míg te alszol. Az egyik, hogy közéjük állsz boldogan és megpróbálod ily módon élvezni az életet, a másik, hogy harcolsz a közöny és az azonosság ellen. Na melyiket választod? Tucat leszel vagy inkább más? Ha tucat leszel, akkor el kell viselned, hogy néhány ember aki más mint te kritizálja az életed és negatív jelzőkkel jellemzi az agyad és a lelked. Ha viszont más leszel mint a többi és nyíltan fellépsz e mellett akkor az emberek fejében szélsőség leszel. Vagy szeretnek majd, vagy utálnak. De sosem lesznek olyan ismerőseid kik csak közönyösen egy vállrántással jellemeznének. Ám a következő estén az agyad miközben emészti életed kicsiny megmozdulásait, rájön, hogy tulajdonképpen ez jó neked, hisz te ez ellen harcolsz. Nem akarsz közönyös lenni, mint a többi.

Így kiléptél a hinta körforgásából és átpattantál valami annál jóval nagyobba. Negyven, ötven vagy hatvan évesen mikor már elég bölcs leszel ahhoz, hogy nem csak az igazak álmát aludva tudsz elgondolkozni az életed lépéseiről, már arra is rájössz, hogy ekkor léptél csak igazán bele az élet nevű dologba, amiről akkor még oly keveset tudtál. Csak mentél a nagy orrod után és csodálkoztál ha megbotlottál egy kőben.

-------------------------------------------------------------------------------------

Kritikát ide tessék!