| I fejezet: A halálosztó penészsajtok támadása
Ez mind egy szép napon történt. Sütött a nap. Fényesebben ragyogott, mint a ezer gyémánt a Black család Gringottsi széfjében. Madarak csiripeltek, Pavarottit megszégyenítő csipogással, és közben a balett és orosz néptánc elemeit keverve táncoltak végig a fák ágain. A Roxfort parkjában hárman feküdtek. A fűben a sok virágok között. A virágok között ami olyan szépek és illatosak voltak mint Ron zoknija amint mosás után rohannak a szekrénybe, és imádkoznak hogy Ron ne őket vegye fel.
s ahogy ott feküdtek és feküdtek, mert ők voltak a 3 jó barát akik szerettek feküdni, hirtelen meglátták ahogy valaki akinek a haja olyan fényes volt hogy simán megvakította pánszí párkinzont, kilépett a fák mögül. És jaj nekik az a valaki lusőz melfoy volt aki aknavetővel, epivel, gyantával és borotvával felszerelkezve fenyegetően elindult a három jó barát felé, de előtte gyorsan megnézte magát a tükörben, és megállapított h mijen jól is néz ki, és ez hangosan is kijelentette:
-Ejderejde de jól nézek ki!
A három jóbarát meg meglátta őt, Lusőz meg nekik esett, de ők nem adják ám könnyen a bőrüket, így lusőz ellen fordították a fegyvereit puff puffolni kezdtek, mikor lucius bemutatta a híres neves kommandós taktikát és elillent
Harry a nagy varázsló- aki ugye túlélte- egy hirtelen a semmiből összekapart tükörrel ’Hajdobáló’ Lúsösz szemébe világított, aki ettől felbotlott egy kőben, de Harryék még látták ahogy szőke haján megcsillan a napfény. Bár a kettőnek köze nem volt egymáshoz, mert Lúsösz csak béna volt… és ahogy futott - mit futott! Siklott a levegőben Lúsösz mint egy nemes tünde egyszer csak megbotlott. és ráesett az aknára... majd felpattant mintha mi sem történt volna és haját igazgatva kuncogni kezdett
-Hupssz!
és ekkor rájött, hogy egy aknán áll és ez nem feltétlenül jó. de acélos külsejének köszönhetően -na meg a nagy mázlijának -túlélte az aknabalesetet
Lúsösz egy elegáns mozdulattal lelépett az aknáról, és vígan szökdécselve továbbindult. Ahogy felrobbant az akna a szexiesen felborzolta aranyló tincseit. Lúsösz pipiskedve tovább haladt a kastély felé.
Eközben az iskola hatalmas és sötét falai közt Neville kapkodta a csülkeit, hogy értesítse a 3 jóbarátot, hogy Ron zoknijai hadat üzentek, kitörtek a szekrényből, s sorban ájulnak el az ember rémes bűzüktől.
Kezében volt még az uzsonnája is, amitől képtelen volt megszabadulni, ezekben az élet-halál percekben is. Mire kiért az udvarra, már csak egy kevés sajt maradt a markában. Szájához emelte, de hirtelen visszatartotta, mert Lucius állt vele szemben. A férfi piperkőc mozdulatokkal állt a griffis előtt.
-Állj félre Te Norbi ápdéjtre szoruló húsgombóc- mondta finnyásan Lúszösz.- Most kinyírom Pottert!!!
Neville meg se hallotta az utolsó mondatot helyette az arca eltorzult.
- NEEEEM VAGYOK DAGIIIIIIIIII!!!!! - üvöltötte a megszeppent Lúszöszre.
- A sok divatbaba miatt lesz az ember bulimiás... – mondta és kétségbeesésében visszaöklendezte a félig megrágott, penészes sajt darabot.
a félig megcsócsált, kissé rohadt sajt darabka elegáns ívben repült a csodálkozástól tátva maradt Lucius szájába.
Lúsösz a torkához kapott- de mit volt mit tenni! Ő, a természetes szépségű bálvány, ki soha nem tapasztalta a bulímia kínjait, nem tudta visszaöklendezni azt a bizonyos sajtdarabkát. hófehér bőre elkékült, majd hörögve elterült a földön, és torkát szorongatva kilehelte lelkét. Neville lepillantott rá, majd belerúgott egyet:
- Dögöljön meg az összes csontkollekció!!
majd miután Nevill kifejezte rokonszenvét a kékségben szenvedő halott Lúsösz iránt, az illető természetes adonist, még egy utolsó szóra vissza libbent az örök létből.
- Ne rugdoss már te barom már, nem látod, hogy meghaltam
- ja bocs!
Majd Lúsösz elegánsan elrendezte haját, utoljára megigazította sminkjét, letette a fejét lés ismét bekékült...volna…
- És én különben sem éltem ápdéttel, mert a Malfoyok természetes csontkollekciók.
Majd tényleg meghalt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
